— Zombory Klára elnökünk ünnepi köszöntője a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulója alkalmából rendezett szimpóziumon —
Tisztelt Duan Jielong Nagyövet úr!
Tisztelt jelenlévő vendégeink! Kedves barátaink!
Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy ilyen sokan eljöttek a meghívásunkra, sőt még sokkal többen is szívesen részt vettek volna ünnepi, a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok 70. évfordulójának az alkalmából rendezett szimpóziumunkon.
E hatalmas érdeklődés egyrészt természetesen Duan Jielong nagykövet úr megtisztelő jelenlétének, a Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetsége támogatásának, a témában és a sinológiában szaktekintélynek számító előadók személyének, a jubileumi évfordulónak, a magyar-kínai kapcsolatok iránti általános érdeklődésnek szól, de véleményem szerint legalább annyira szól a Magyar-Kínai Baráti Társaság által évtizedeken keresztül képviselt, és jelen szimpóziumunk vezérfonalául választott küldetésnek is, azaz a civil diplomácia, és a civil szervezetek kiemelt szerepének és fontosságának az emberek, a népek közötti kapcsolatokban.
A Magyar-Kínai Baráti Társaság Magyarország legrégebbi olyan civil szervezete, amely a két nép, a magyar és a kínai emberek közötti baráti, kulturális és oktatási kapcsolatok előmozdítását tűzte ki céljául. Generációkon és intézményeken átívelő, gyarapodó és fiatalodó közösségünkkel, szellemi műhelyünkkel, önkéntes erőfeszítéseinkkel, programjainkkal és kiadványainkkal a magunk módján és keretei között igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy a magyarok jobban megismerjék Kínát, a kínai embereket, és viszont, a kínai emberek közelebb kerülhessenek a magyarokhoz, hogy ezáltal segítsük a közös és harmonikus együttélést, nagyobb távlatokban pedig a kulturális, oktatási, gazdasági és a diplomácia kapcsolatok további fejlődését.
A mai nap folyamán az előadások során szó lesz az Magyar-Kínai Baráti Társaság kezdeteiről és a jelenéről is, ezért erre nem térek most ki részletesen, amit viszont kiemelnék, hogy hálás vagyok elődeimnek, a sinológia és a diplomácia legjelesebb képviselőinek, akik nagyon magas színvonalon alapozták meg ennek a civil szervezetnek a jó hírét, társadalmi elismertségét, szakmai feladatkörét, és éppen e súlyos és nemes hagyomány miatt hatalmas a felelősségünk is, hogy méltó módon vigyük tovább az MKBT misszióját.
Engedjék meg, hogy megemlékezzek az elmúlt néhány évben elhunyt vezetőinkről, kollégáinkról és tagjainkról, akiktől ugyan búcsút kellett vennünk e földi létben, de szellemi örökségük, tudományos értekezéseik és kitűnő fordításaik, valamint a rengeteg személyes emlék a jövőben is elkísér minket. Sajnos az idő rövidsége miatt csak felsorolásra van módom: Tálas Barnát említeném első helyen, aki az MKBT "újraalapítása" után több mint egy évtizeden keresztül viselte az elnöki posztot, majd élete végéig tiszteletbeli elnökünk maradt; Mészáros Klára és Juhász Ottó, volt Nagykövetek és MKBT elnökök, kitűnő Kína-kutatók; Ferenczy Mária és Csongor Barnabás, akik a magyar sinológia, a művészettörténet és a műfordítás emblematikus személyiségei voltak, és fontos szerepet töltöttek be az MKBT-ben is. Korábban búcsúztunk Galla Endrétől, Mao Shoufutól, Polonyi Pétertől, Miklós Páltól, Ecsedy Ildikótól, Tőkei Ferenctől és még másoktól. A 20. századi sinológia nagyjai voltak mindahányan, sokan közülük az első ösztöndíjas csoportok valamelyikének a tagjai, akik saját tapasztalataikon keresztül ismerték és ismertették meg az új Kínát a kezdetektől! Bizakodásra ad okot, hogy segítségükkel és szellemi örökségükkel megalapozták a magyar sinológiát és a civil diplomáciát a későbbi generációk számára, és ezért mi, "utódaik" és tanítványaik, nem győzünk eléggé hálát adni nekik!
Néhány hete egy nagy formátumú tudományos konferencián vehettem részt Pekingben, amelynek a témája "Konfucianizmus és az emberiség jövő közösségnek az építése" volt, amely ismét módot adott arra, hogy felelevenítsem a közös békés és harmonikus együttélés alapkritériumait a konfucianizmus alaptézisei felől megközelítve -- mint például a "恕shù", "kölcsönösség", a "仁rén" "emberség", a "義/义yì" "igazságosság" stb. -, amelyek sok esetben lényegében nem is térnek el a keresztényi alapelvektől. A Magyar-Kínai Baráti Társaság a múltban, a jelenben és a jövőben is azon munkálkodik, hogy kölcsönös tiszteletre, megbecsülésre, segítségnyújtásra és megismerésre építve, kultúrákon és országhatárokon átívelve hozzásegítse a két nép harmonikus és közös jövőjét!
Köszönjük a Kínai Népköztársaság Nagykövetségének bizalmát és támogatását! Köszönjük tagjainknak, partnereinknek és támogatóinknak a töretlen belénk vetett hitet! Köszönjük előadóinknak, hogy elfogadták a felkérésünket!
Végül, de nem utolsó sorban pedig, köszönöm alelnökeinknek és aktívabb tagjainknak a rengeteg munkát, amellyel most is és más rendezvényeink alkalmával is lelkesen és önkéntesen hozzájárulnak az MKBT küldetéséhez!
Konfuciusz bölcseleteit tartalmazó klasszikusból, a Beszélgetések és mondásokból kölcsönzött idézettel zárnám a köszöntőmet:
Sima Niu szomorúan így szólt: "Minden embernek vannak fivérei, egyedül nekem nincsenek." Zi Xia erre azt felelte: "Én úgy hallottam, hogy a halál és élet égi elrendelés következménye, a gazdagság és előkelőség az Égtől függ. A nemes ember legyen tiszteletre méltó és ezt soha el ne veszítse, legyen tisztelettudó másokkal szemben, megőrizve mindig a tisztességet, s akkor a négy tenger között mindenki a fivére lesz. Hogyan is bánkódhatik a nemes ember azon, hogy nincsenek fivérei?" (Tőkei Ferenc fordítása)
Köszönöm a jelenlévő hallgatóság megtisztelő figyelmét!
Elhangzott a Magyar-Kínai Baráti Társaság -- "Az Új Selyemút fontos építőeleme - A civil diplomácia múltja, jelene és jövője a magyar-kínai kapcsolatok 70 évének tükrében" c. -- jubileumi szimpóziumán
(2019. december 4., Mom Kult)
***************************************************************
A rendezvény fotóalbuma megtekinthető a Facebookon: