#mkbtklub

KAPCSOLAT

feltöltés alatt...

Mohr Richárd

Hosszasan törtem a fejem, hogy mit is írjak a Kínával való kapcsolatomról. Az úgy kezdődött, hogy valószínűleg mindig is meg akartam ismerni Kínát, és kínaiul akartam tanulni, csak ezt sokáig nem tudtam. Az általános iskola ötödik osztályában a családunk Miskolcról egy borsodi községbe költözött, és csak a jószerencse, meg egy nyelvtanverseny országos fordulója következtében felvételizhettem sikeresen a budapesti Fazekas Gimnáziumba. 1986 őszén kollégistaként kezdtem el a középfokú tanulmányaimat, és ha nem a fővárosban járok iskolába, akkor biztosan nem lett volna lehetőségem kínaiul tanulni.

Édesanyám nem csak az olvasást, de az irodalmat is megszerettette velem, a hosszú vonatutak során és a kollégiumban faltam a könyveket, az otthoni Világirodalom remekei sorozatból így került hozzám néhány kínai regény. Megfogott az a misztikus, távoli világ, ami a könyvek lapjaiból áradt, még kung-fuzni is elkezdtem, természetesen Bruce Lee hatására, ezért egy csepp nehézséget sem okozott a döntés, amikor pár évvel később, 17 évesen, egy épphogy sikerült középfokú angol nyelvvizsga után anyukám azt javasolta, hogy tanuljak egy másik, lehetőleg valami kurrens nyelvet.

Nem igazán értettem, hogy mitől kurrens egy nyelv, de éreztem, hogy az valami különleges dolog lehet, és a kínai nekem pont olyannak tűnt. Mivel Anyukám éppen az Izabella utcában járt iskolapszichológiai képzésre, ugyanabba az épületbe, ahol a Kőrösi Csoma Társaság titkársága is volt, ezért hozott nekem onnan egy szórólapot, mely szerint "Keleti nyelvek kollégiuma: arab, japán, kínai, tibeti... nyelvtanfolyamok" - nekem pedig egy percig sem volt kérdéses, hogy a kínait szeretném választani. Beiratkoztam a tanfolyamra, miáltal a kínai felvételi előkészítő csoport egyik tanulója lettem, az egyik Fazekasos osztálytársam még mindig emlegeti, hogy ő volt ott velem az ELTE Múzeum körúti kampuszán lévő Gólyavárban.

Egy Dohány utcai középiskola tantermében tartották az órákat, talán heti kétszer is, este 6-kor. Bármilyen furcsán hangzik, de az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy "megtaláltuk egymást" Kínával. Szorgalmasan tanultam a nyelvet, persze mindenki bolondnak nézett a kollégiumban és az osztályban is, amikor végtelen oldalakon át irkáltam az írásjegyekből a sormintákat. A "mondj már valamit kínaiul" kéréssel pedig a világból ki lehetett volna kergetni, a végén persze csak muszáj volt mondani valamit, azután meg hetekig húztak vele. Egy év tanulást követően ugyan lett némi fogalmam a kínai nyelv alapjairól, csakhogy 1990-ben az ELTE nem hirdetetett kínai szakot, így érettségi után a Miskolci Bölcsész Egyesületre, egy frissen alapított magánegyetemre kerültem, lévén ott kínai tanszék is indult.

Édesanyám nagy nehezen kifizette az MBE első félévének a tandíját, és mivel a jeles eredménnyel teljesítőknek tandíjmentességet biztosítottak, így bőséggel volt plusz motivációm a tanuláshoz. Ekkoriban a mai egyetemisták szemével nézve eléggé szegények voltunk, de mégis nagyon gazdag, boldog, hangulatos egyetemi éveket töltöttem Miskolcon, tele nemcsak sok bulival, de rengeteg tanulással, értelmes programokkal, filmklubokkal, beszélgetésekkel, zenével. Fantasztikus tanárokat ismerhettem meg, Kalmár Éva néninek sokat köszönhettem és köszönhetek azóta is.

Ami még szinten fontos: 1989 elején Magyarország és Kína között megszűnt a vízum-kényszer, és számos ok miatt a következő néhány éven belül kínaiak tízezrei érkeztek hozzánk. Közülük szép számmal jöttek Miskolcra is, mivel az MBE sokaknak tanulási, néhányaknak tanítási lehetőséget biztosított, de mindenesetre lehetővé tette a tartózkodási engedély megszerzését. A hozzánk érkező kínaiak viszont általában nem tudtak más nyelven, csak kínaiul, és ekkoriban a magyarok sem tudtak sokkal jobban idegen nyelveken - ezért a kínai tolmácsolás mindennapos szükségletté, nekem pedig állandó munkámmá vált.

A mobiltelefon és az internet világában elképzelni is nehéz, hogy micsoda kihívás volt szótár, tapasztalat, érdemi nyelvtudás nélkül belevágni a tolmácsolásba, de a mindössze pár száz szavas szókincsem ellenére mégiscsak a Miskolcon fellelhető "kínai tolmácsok" egyik sztárja lettem, noha ekkoriban mindössze igencsak dadogós, kezdetleges, a körülírást csúcsra járató nyelvi transzferre voltam képes. Ám a kínaiak számára ez is óriási segítségnek bizonyult, engem pedig nagyon érdekelt minden, ami velük kapcsolatos, ezért igyekeztem a lehető legtöbbet tanulni. Az egyetemen szinte csak a magyar professzorok óráira tudtam bejárni, mivel a kínai tanáraim mindegyike az óralátogatás helyett azt kérte, hogy kísérjem el őket tolmácsolni, ügyeket intézni, amiből lényegesen többet tanultam, mint az órákon elhangzó, nem túl magas színvonalú nyelvleckékből. Az egyetemen - és a tolmácsolásban - eltöltött alig két év után közel száz százalékos eredménnyel tettem le a szóbeli középfokú nyelvvizsgát a Rigó utcában.

Végül nagy nehezen csak felvettek az ELTE kínai szakra. Az egyetemi évek hangulata nem volt ugyanolyan, mint Miskolcon, de a szakma legkiválóbb tanáraitól, a sinológia ismert nagyjaitól tanulhattam. A tanulmányaim alatt kétszer egy év ösztöndíjat is elnyertem, Pekingbe és Taipeibe, természetesen mindkét út nagyban hozzájárult a nyelvtudásom mellett a nemzetközi ismereteim növeléséhez. Egyre többet tanítottam is, mivel 1997-ben felkérést kaptam Hidasi Judittól, másik fontos mentoromtól, hogy a Külkereskedelmi Főiskolán tanítsam az általános és üzleti kínai nyelvet, ahol Tálas Barna is rengeteget segített a fejlődésemben. Viszonylag ismert és keresett tolmács-fordító vált belőlem, az egyetemi diplomával közel egyidőben a hivatalos tolmácsvizsgát is letettem.

A tolmács karrierem csúcsát a 2003-től kezdődő rendszeres felsővezetői látogatások jelentették. 2003-bán Medgyessy Péter - 44 év után az első miniszterelnökként - Kínába látogatott, és ennek az útnak lehettem az egyik tolmácsa, a legendás Huszár Flóri bácsi mellett, akitől rengeteget tanultam, nemcsak a tolmácsolás területén, a felsővezetői szintű feladatok gyakorlati-diplomáciai ismereteit is megosztotta velem. A mai napig hálás vagyok Hajba Tamásnak, aki vállalta annak a felelősségét, hogy lényegében "ismeretlen" külsősként egy ilyen nagy jelentőségű miniszterelnöki tolmácsolást bíztak rám. Ezután 2010-ig szinte minden felsővezetői találkozó tolmácsolására megbízást kaptam. Azóta sokkal kevesebb ilyen feladatot vállalok, de szintén karrierem csúcsának tartom, hogy 2017-ben Jackie Channek is én lehettem a "magyar hangja" a budapesti látogatása során.

Időközben a vállalkozói létbe is belekóstoltam, és a Kína iránti érdeklődés gyarapodása, valamint a tolmácsolás miatti ismertségem miatt a kínai fordítással, tolmácsolással és tanácsadással foglalkozó cégem is egyre több lehetőséghez jutott. 2003-ban nagy döntést hoztunk: mivel Pekingben nem volt ilyen jellegű magyar vállalat, ezért a cég megnyitotta a pekingi irodáját, amelynek az irányítását 2004-ben személyesen vettem kézbe. Magyar és kínai munkatársaimmal közösen számos sikeres és olykor kevésbé sikeres üzletnek voltunk a szemtanúi, részesei, alakítói, ezáltal alapos gyakorlati betekintést kaphattam a kínai üzleti kultúrába, viselkedésbe és a kínai interkulturális menedzsment szokásaiba. Megtiszteltetésnek tartom, hogy betölthettem a Malév pekingi képviselői posztját, valamint a 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilonjának egyik vezetőjeként dolgozhattam.

Tíz évet követően, 2014-ben költöztünk vissza Magyarországra. A feleségemmel ketten mentünk Kínába, de hárman jöttünk haza, mivel a kislányunk Sanghajban született. A Szegedi Tudományegyetem Konfuciusz Intézetének lettem az igazgatója. Elődöm, Szentmártoni Lívia kiváló munkájára építve az Intézet hamarosan ismertté és sikeressé vált. A kezdeti intenzív programszervezésnek köszönhetően pár éven belül természetessé vált Kína jelenléte Szegeden, és a járványt megelőző időszakban már 23 intézményben tanítottuk a kínai nyelvet, az óvodától egészen a felnőttoktatásig. 2019-ben az egyik partnerintézményünk Konfuciusz Tanterem minősítést kapott, és itt jelenleg magyar-kínai két tanítási nyelvű képzés előkészítése folyik. Míg gyerekkoromban nekem csak Budapesten lehetett esélyem találkozni a kínai nyelvvel, ma már az ország öt Konfuciusz Intézete - a kínai állam jelentős támogatása révén - több tucat iskolában biztosítja a kínai nyelvtanulás lehetőségét. Különös örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy ennek a folyamatnak én is a részese lehetek.

Az Intézet oktatás- és kultúraszervezői feladatainak folyamatos fejlesztése mellett számos szakmai feladattal foglalkozom: több tárgyat tanítok a Szegedi Tudományegyetemen és a Budapesti Gazdasági Egyetemen, közte üzleti kínai nyelvet, kínai gazdasági, üzleti és interkulturális ismerteteket, kulturális kapcsolattörténetet és interkulturális menedzsmentet. Szerzője vagyok a BGE Keleti Üzleti Akadémiai Központ által kiadott Japán, kínai és koreai üzleti kultúra című könyv Kína tematikájú fejezeteinek, lefordítottam Yu Zemin Papírakvárium című regényét, és nagy lelkesedéssel fordítok más kortárs kínai irodalmat is. Viszonylag rendszeresen publikálok és előadásokat tartok Kínáról gazdasági, interkulturális és egyéb témakörökben. Fontos feladatnak tartom a humán- és a civilkapcsolatok fejlesztését, az emberek közötti párbeszédét, ezért a Magyar-Kínai Baráti Társaság választott alelnökeként is igyekszem segíteni és előmozdítani az országaink és népeink közötti kapcsolatot.

Szeged, 2022. május 23.

PUBLIKÁCIÓK

feltöltés alatt...

FOTÓALBUM

feltöltés alatt...